“A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.”
“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.”
“Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.”
Barátság. Érdekes dolog. Barátok nélkül nem teljes az ember, de sokan erre csak akkor jönnek rá, mikor elveszítették őket. Na, ez az, amit nem szeretnék.
Két oka is van annak, hogy ma eszembe jutott a barátság. Az egyik a legjobb bartánőm. Miért van az, hogy egyes emberek nem képesek értékelni a másik ember szeretetét? Miért tesznek úgy, mitha nem változna meg semmi attól, ha megbántanak valakit? Vannak emberek, akik komolyan azt hiszik, hogy azzal, bocsánatot kérnek, minden megoldódik? Nem gondolnak bele, hogy azt a fájdalmat, amit okoztak egy szó nem tünteti el? Képtelen vagyok felfogni, hogy léteznek ilyen emberek. Főleg akkor, ha az ilyen emberek a számomra fontos személyeket bántják meg.
A másik dolog, amiről ez az egész eszembe jutott, az pedig az, hogy nem szeretem látni, hogy olyan emberek, akik gyerekkoruk óta barátok, hagyják csak úgy megszűnni ezt a kapcsolatot. Nyilván mindennek oka van, de bízom benne, hogy ha egy barátság igazi és őszinte, akkor nincsenek leküzdhetetlen akadályok. Csak venni kell a bátorságot, félre tenni a büszkeséget, és leülni megbeszélni a dolgokat. Nem jó érzés látni, hogy mindkét félnek hiányzik a másik, de a személyiségük miatt nem tudják azt helyrehozni. Nem szeretek beleszólni más emberek dolgaiba - soha nem is volt szokásom - de most úgy érzem, ha egy pici lépéssel is közelebb vihetem őket egymáshoz, már megérte.
Remélem egyik fél sem veszi majd sértőnek a próbálkozásomat. Ha igen, sajnálom. Csak jót akartam...
És még egy dolog: jó érzés tudni, hogy attól, mert valaki elköltözött egy másik városba, ugyanúgy eszébe jutok délután kettőkor, vagy este tízkor, és olyankor ír, vagy felhív. Szeretem tudni, hogy a barátok távolról is barátok maradnak. Köszönöm!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.