Float like a butterfly, sting like a bee...

Vannak olyan éjszakák az ember életében, mikor nagyon rosszat álmodik. Ilyenkor gyorsan felébred, megrázza magát, és nyugtázza, csak egy rossz álom volt, nem igaz az egész. De mi van akkor, mikor nem ébredhetsz fel, nem rázhatod meg magad, hogy csak egy rossz álom volt, és kiderül, igaz az egész?

Akkor bizony baj van...
Meg kell próbálni túllépni rajta és élni tovább a mindennapokat. Persze mindenki tisztában van azzal, hogy ez nem olyan egyszerű. De nincs más megoldás. El kell fogadni, hogy a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogyan azt mi szeretnénk. Jöhetnék most itt egy idézettel, egy barátnői mondattal, vagy akár a sorssal is. De az ilyen helyzetekben nem biztos, hogy tényleg vígaszt nyújt egy idézet, egy barátnői mondat vagy akár az a tudat, hogy mindennek oka van, mert ez vagy az a sorsnak "köszönhető".

Vannak emberek, akik annak ellenére bántják a másikat (folyamatosan és nagyon), hogy szeretik. Sosem gondoltam, hogy tényleg léteznek olyan helyzetek, amiket normális esetben csak filmeken lát az ember. De amikor szembesülünk egy ilyennel a közvetlen környezetünkben vagy a saját életünkben, még a nagyon okos és mindigjótanácsokatosztó barátok sem biztos, hogy tudnak mit mondani. Mert vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni és van, amire megoldás sem nagyon van.
Most mégis idézem az egyik legjobb barátnőm szavait: "Az idő úgyis megoldja." Persze tudom, közhely meg minden, de ha jól belegondolunk tényleg van benne valami. Hiszen minél távolabb kerülünk számunkra fontos, mégis elvesztett dolgoktól, annál könyebb lesz. De már megint jön a szokásos kötözködésem: Mi van akkor, ha még az idő sem megoldás? Ha az egyik fél nem is akarja hagyni, hogy az idő megoldja? Akkor a másik mit tehet? Kikészül, mert nem engedik, hogy lezárja a történteket?

A filmekben ilyenkor a főhős munkahelyet vált, elköltözik a városból, vagy akár az országból is, majd újrakezdi az életét. De vajon a való életben is megtehetjük ezt? És tényleg megoldást nyújtana? Nem hiszem. Mert attól, hogy elköltözünk a szívünk és az emlékeink még ugyanúgy velünk maradnak...

Csakazértis:

„Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás. Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!”