Float like a butterfly, sting like a bee...

- Van olyan, hogy valaki nem barát-típus? Vagy hiányzik belőle a barát-gén? -

Gondolkoztatok már el azon, vajon mit is jelent igaziból a barátság? Hiszen olyan könnyen dobálózunk ezzel a szóval, miközben nem is biztos, hogy tisztában vagyunk a tényleges jelentésével.
Kismillió idézetet olvashatunk róla, utána nézhetünk értelmező szótárakban, de csak akkor érthetjük meg igazán, ha rájövünk, amit annak gondoltunk, mégsem az. Mert mit is jelent?
Szerintem azt, hogy az illető mellettünk van jóban-rosszban, őszintén elmondja a véleményét mindenről, még akkor is, ha nem kérjük rá, vagy az nekünk nem tetszik, és megpróbál a lehető legjobb tanácsokkal ellátni. Ha bajba kerülünk azonnal ott terem és megpróbál segíteni, együtt örül velünk ha boldogok vagyunk, és együtt szomorkodik, ha bánatosak. Elsők között vagyunk, akit felhív, ha jó dolog történt vele, és ha rossz, az éjszaka közepén sem tétovázik, vajon megteheti-e ugyanezt.

Azonban soha nem hányná a szemünkre, hogy mennyi mindent tett értünk az idők során, soha nem várna arra, hogy majd mi keressük őt és legfőképpen nem tagadná meg tőlünk a kiborulós-mindenkitszidós beszélgetéseket. Nem tenne úgy, mint aki figyel ránk, miközben teljesen máshol jár, és esze ágában sem lenne olyat mondani, hogy ha mégegyszer hülyeséget csinálunk, hozzá ne menjünk panaszkodni.

De akkor az ilyen ember miért is hangoztatja, hogy a barátunk? Csak azért, hogy elmondhassa magáról, van legjobb barátja? Megnyugtatja a gondolat? De mi értelme van az egésznek, ha nem is igaz? Azonkívül, hogy becsapja a másikat, saját magát is átveri. Vagy egyszerűen tényleg nincs tisztában a barátság szó jelentésével.

Soha nem volt sok barátom, viszont annál több haverom. Aztán ráeszméltem, hogy a barátság sokkal több puszta megnevezésnél. Hiszen az nem elég, hogy csak rámondjuk valakire, a barátunk. Ezekért a kapcsolatokért tenni kell. Ápolni kell a barátságokat. Viszont ez parancsra nem működik. Mert nem vagyunk képesek éveken keresztül tettetni. Ez csak akkor működik, ha tényleg létezik és szívből jön.

Lehet, hogy a gyermekkori legjobb barátunkat felnőtt korunkra elveszítjük, az is lehet, hogy olyan ember válik évekkel később a legjobb barátunkká, akit mondjuk a középiskolában riválisnak tekintettünk, vagy akitől tartottunk vagy csak egyszerűen nem tűnt olyan embernek, akire úgy néztünk, mint lehetséges barát-jelöltre. De az évek alatt mindenki változik, és minden megváltozhat.

A legfontosabb (szerintem) mégis az, hogy becsüljük meg azokat az embereket, akiket barátunknak érzünk, de ha mégis tévednénk, fogadjuk el a dolgot és ne próbáljuk meg bebizonyítani az ellenkezőjét vagy megváltoztatni, mert az már úgysem lesz igazi barátság. Hiszen ha eddig nem volt őszinte, ezután sem lesz az.

És néha gondolkozzunk el azon, vajon mit is jelent a barátság...úgy igaziból.