"Nem szólok hozzád, mert most haragszom rád!" , "Ő most az én barátom, ne beszélgess vele!" , "Meg egyébként is, te most ki vagy közösítve!" - annak idején oviban és alsó tagozatban rendszeresen hallhattuk ezeket a mondatokat. Nem mondanám, hogy ez így rendben van/volt, dehát az ilyen időszak.
A probléma ott kezdődik, ha ugyanezt a magukat felnőtt embernek képzelő egyének csinálják. Persze haragudjunk valakire, ha megbántott, megsértett, mert ez természetes reakció. De - valljuk be - elég furcsán jön le, ha igyekszünk mindenkit a másik ellen fordítani, ha emberszámba sem vesszük, ha feltűnően kerüljük, ha hetekig hónapokig látványosan nem beszélünk vele, mindezt mert... Vagy csak úgy ok nélkül.
Ha viszont van ok, akkor az értelmes, felnőtt emberek azt megbeszélik. Legalábbis az intelligensebb fajtája.
Vannak azonban olyan FELNŐTT példányai az emberi fajnak - és ezt ne vegye sértésnek senki -, akik egyszerűen képtelenek erre. Inkább játszák a sértődött gyereket ahelyett, hogy beszéljenek a másik emberrel. Mert sajnos ide jutottunk. Az emberek nyűgnek érzik, ha a problémáról beszélniük kell. Nem szeretnek konfrontálódni, félnek a másik szemébe nézve épkézláb érveket felsorakoztatni és azokat előadni. És ez gáz. Nagyon gáz...
Azt hiszem, nálunk is szükség lenne az iskolai vita órákra. Igenis ráférne a gyerekekre, hogy megtanulják, hogyan kell véleményeket ütköztetni, hogyan kell értelmes emberként vitatkozni és mit kell csinálni "megsértődés" helyett. Hiszen ha jól gondolom, ezt a későbbiekben felnőtt énük is alkalmazná majd.
Kár, hogy a mi korosztályunk ebből kimaradt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.