Más út; Új táj; Nincs tét
A szívem így nem hátrál!
Még fúj; Úgy fáj; A vad szél
Maradnom így kár!
A szívem tisztul, s újra álmot sző
Már továbblépni kész
Indul hát, Vesztettél!
Szabad szemmel halvány mérföldkő
Mi az üres ködbe vész
Te is látod, ez lettél
Vakon messze száguldunk, csak nő a távolság
Feledni így könnyebb, csak a múltam vagy már!
Kell most nekem ez a szabadesés
Súlytalan, ha a forgószélből már
Kimentett a vágy,
Elkap valaki, egy idegen kéz
Gondtalan, ha a szélvész messzebb jár
S megint tűző nap süt rám
Miért kéne hátranéznem így,
Ha tudom, szebb nap vár
A régi íz nem hat rám.
Várjunk, érzem van még annyi szín,
Mit sosem láttam még, amit eltakartál rég.
...
Beérném a felével, de most az egész kell, valami egész más...
Nem az amit ígértél, hiába kísértél, nem vagy ki velem szállt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.