Egy vodka-energiaital mámorában töltött meccsésgrészklinikanézés után pattant ki a nagy ötlet ivócimborám agyából: csináljunk vacsicsatát.
Az ötlet szép és jó, ráadásul nem ő az első, akivel már gondoltunk erre. Szerény személyem az esélytelenek nyugalmával indulna eme csodás versengésben (annak ellenére, hogy ma egy eszméletlen görög rakottkrumplit hoztam össze - legalábbis szerinte, mert evett belőle), mégis hajlok rá, hogy megcsináljuk. Tény, hogy operatőrünk még nincs - bár nálam esélyes (ennyi előnyöm van), hogy a kutya lesz az, hátára kötött kamerával :P -, fogalmunk sincs, hogy mi értelme van a baromkodáson kívül, de arra biztos jó, hogy együtt legyünk és terrorizáljuk egymást a különböző alkotásokkal. Nem utolsó sorban magunkat ismerve a folytonos röhögés is garantált. Sztárvendégeink ugyan nem lesznek, sőt a tévében sem leszünk benne, de mindettől függetlenül az élmény a miénk marad. Egy életre. :)
Szóval gyerekek, csatára fel, győzzön a jobbik. Vagy, aki életben marad... :P
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bee 2009.11.04. 19:53:12