Egy vodka-energiaital mámorában töltött meccsésgrészklinikanézés után pattant ki a nagy ötlet ivócimborám agyából: csináljunk vacsicsatát.

Az ötlet szép és jó, ráadásul nem ő az első, akivel már gondoltunk erre. Szerény személyem az esélytelenek nyugalmával indulna eme csodás versengésben (annak ellenére, hogy ma egy eszméletlen görög rakottkrumplit hoztam össze - legalábbis szerinte, mert evett belőle), mégis hajlok rá, hogy megcsináljuk. Tény, hogy operatőrünk még nincs - bár nálam esélyes (ennyi előnyöm van), hogy a kutya lesz az, hátára kötött kamerával :P -, fogalmunk sincs, hogy mi értelme van a baromkodáson kívül, de arra biztos jó, hogy együtt legyünk és terrorizáljuk egymást a különböző alkotásokkal. Nem utolsó sorban magunkat ismerve a folytonos röhögés is garantált. Sztárvendégeink ugyan nem lesznek, sőt a tévében sem leszünk benne, de mindettől függetlenül az élmény a miénk marad. Egy életre. :)

Szóval gyerekek, csatára fel, győzzön a jobbik. Vagy, aki életben marad... :P