Megint volt kávézás. Megint mondott okosakat. És megint meggyőzött.
Mint általában...
Mert tényleg nem most kéne "eltűnnöm". Kellenek az impulzosok, a visszaigazolólájkok, a hozzászólások, amiktől úgy érezhetem, jó, hogy ott vagyok. Jó, hogy vagyok. Plusz: én így vagyok én.
Viszont azt is mondta, hogy gondolkozzak el azon, hány ember keresett meg vagy kérdezte meg, miért is offolódtam.
A lényeg, hogy ő mindig ott van, mindig kérdez, mindig mond lélekhelyretevőt és ha kell, seggbe is billent. És utána mindig írok. Ezért lesz egy közös blogunk. Mert ezt is megbeszéltük. Hogy kell. Neki is, nekem is.
Mert ő ihlet engem, én pedig őt:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.