"...Közel sem vagyok tökéletes. Hibáztam és hibázom. Adtam már mosolyt és könnyet is. Csalódtam és okoztam csalódást. Sokszor hittem annak, akinek nem kellett volna és elfordultam attól, akiben kellett volna hinnem. Szerettem és gyűlöltem, néha meggondolatlanul. Vártam, mikor már nem kellett volna és kapkodtam, mikor még várnom kellett volna. Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző vagy túl megalkuvó. De ember vagyok!..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.