Igen, ma ilyen napom van.
Délben már a kiborulás szélén álltam, mert rohadt idegesítő volt, hogy azt éreztem, más szemében semmi látszata annak, amit egész délelőtt csináltam. És mivel a főnök valószínűleg tényleg így látta/gondolta, folyton újabb és újabb feladatokat adott. Igen, lehet, úgy tűnt, hogy fülhallgatóval a fejemen éppen a nagy büdös semmit viszem véghez, pedig nem. Amikor senkivel nem beszélgetek, amikor inni is elfelejtek - az evésről már ne is beszéljünk -, és le sem veszem a szemem a képernyőről, az azért jelent valamit. És nem azt, hogy csak úgy netezgetek. Gondoltam én... - persze megnézni változott-e valami az oldalon, az már luxus.
És nagy valószínűséggel az is jelent valamit, hogy időnként elgondolkozom azon, milyen ürüggyel kéne holnap itthon maradni.
Hogy szeretek-e ott dolgozni, ahol most vagyok? Nyilván...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.