Van az a nagy, mély gödör. És annak az alja. Igen, tudom hogy néz ki. Jártam már ott. Nem is olyan régen volt az utolsó látogatásom. Most azonban megint az van, hogy bebizonyosodott, ki lehet belőle jönni. Olyan ez, mint a futóhomok. Ha össze-vissza kapálózol, leránt a mélybe és baszhatod. Azonban, ha nyugiban maradsz és keresel egy kapaszkodót, simán ki tudsz jönni belőle.
Sosenem szabad feladni. Mert úgyis lesz jobb. Ha mégis feladod, majd meggondolod magad. Mert egyszer rendbe jönnek a dolgok. Még nálam sem 100% minden, de alakul. Hisz' nem lehet mindent egyszerre. Viszont ami most jó, annak annyira tudok örülni, hogycsakna. És mivel tudjuk, hogy "Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!" - úgy vagyok vele, lesz ez még jobb is. Ennél sokkal jobb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.