Float like a butterfly, sting like a bee...

Ha valaki egy részt is látott már az MTV-n futó Taking the Stage című műsorból, az megismerheti azt az életet, ami mindig is az álmom volt. Ott és úgy, ahogy azt én is szerettem volna.

Egy művészeti középsuli diákjainak életét mutatja be, ahol a zenésztől az énekesen át a táncosig, minden művészeti ág képviselője megtalálható... 

Zsoltinak köszönhetően ezt találtam. Persze ez nem minden Skorpióra igaz!!! Rám viszont minden szó... :)

Ő az, aki, mikor langyosat vesz a szájába, azon nyomban kiköpi. Inkább legyen jéghideg vagy tűzforró, csak középszerű ne! Jelszava: amiben nincsen hit, cél vagy szenvedély, abba mi értelme egyáltalán belefogni? Ezért aztán odaadása teljes, elkötelezettsége végleges, nála az "örökké" az jelenti: örökké, a "soha" pedig azt: soha. Ő a dudás, aki a pokolra megy, hogy megtanulja a dudát fújni. S ha már ott van, néha úgy dönt, még marad egy kicsit. 

Számára a korlát - csupán azért, mert mások felállították - nem jelent akadályt. Amit ki nem próbált, át nem élt, meg nem értett, szűzföld a számára, amely arra vár, hogy farkasszemet nézve minden veszéllyel, felfedezze. Semmit el nem hisz, amit meg nem tapasztalt. Nehéz ember, aki környezetének legalább annyi fejfájást okoz, mint saját magának. Nem ismeri a félmunkát, a félvállról vett dolgokat, a félmegoldásokat. Egy ügynek, munkának vagy emberi kapcsolatnak gyakran valóságos megszállottjává válik. Amikor célba vesz valamit, olyanná lesz, mint a lézerirányzék. Átható tekintetét kevesen állják. 

A legkitartóbb, legelkötelezettebb szövetséges, ám jaj annak, aki ellenségének tudja. A Skorpió nem ismeri a felejtést és a megbocsátást. A mérges tüske nem csak addig fáj neki, amíg a bőre alól ki nem tépi, hanem addig, amíg vissza nem döfi abba, akitől kapta. Akkor és oda szúr, amikor és ahol a másiknak a legjobban fáj. A benne feszülő érzések, indulatok csak gyűlnek, gyűlnek, s egyre sürgetőbben kiélést követelnek. Ő a felhúzott íj, a radioaktív góc, az izzó parázs a hamu alatt. 

Számára ismeretlen a szeretet egyenletes hőfokú alkímiai tüze. Ő vagy gyűlöl vagy imád (nem ritkán gyűlöl és imád - odi et amo ), a lényeg, hogy az érzések és indulatok máglyáján fehéren izzon a lelke. A szexben izgalmat keres és azt is kínál, azonban képtelen a valódi kielégülésre. Ezért hajtja ismétlési kényszer: keresi, egyre keresi az igazi, a teljes, a sorsfordító élményt. 

A Skorpió körül minden sűrű. Sűrű és titokzatos a hallgatás, amibe burkolózik; sűrű és intenzív a légkör, ami őt körülveszi. Energiája szinte kimeríthetetlen - rejtély, hogy honnan meríti. Valósággal elpusztíthatatlan. A veszteségekből, sorscsapásokból, tragédiákból új erőre kap. Miként a főnixmadár, saját tüzében ég porrá, s a hamuból mindig újjászületik. Nem riasztja a fájdalom - úgy tekinti, mint a tapasztalás szükségszerű velejáróját. Mint fizetőeszközt, amivel itt a Földön mindenért, ami igazi érték, fizetni kell. Lelke legmélyén ajtó nyílik: a Titokra, a Megismerhetetlenre, a Látszaton Túlra. Ennek kulcsát keresi, s élete a kaland, amelyet e keresés szolgálatába állít. 

Ha megtalálta középpontját, a Skorpió elkötelezett, hitében és céljaiban megingathatatlan karakter. Mély érzésű, végletekig megbízható barát, és hűséges, kitartó társ. Teljes intenzitással és erőbedobással veti magát a munkájába. Tisztázatlan ügyei végére jár, útját nem állja csüggedés, aggodalom vagy félelem. 

A diszharmonikus Skorpió kegyetlenségnek tűnő végletességével, megszállott ragaszkodásával, kompromisszum-képtelenségével, bosszúálló hajlamával rettenti meg az embereket. Képes önmagát is, másokat is komoly veszélybe sodorni. Amikor harcol, pusztítóvá válik, s fegyverét - miként egy szamuráj - akár önmaga ellen is fordítja. Ha útját tabuk vagy erkölcsi korlátok keresztezik, felrúgja azokat. Egy kígyó ravaszsága és türelme lakozik benne.

 Forrás: horoszkop.szeretni.hu

"Sok kihívással nézel szembe mostanában, és azt kívánom, bárcsak azt mondhatnám, könnyű lesz. Bárcsak mondhatnám, minden rendben lesz. Bárcsak tudnám az összes választ, de nem tudom... Amit tudok, hogy a változások az életedben téged nem változtatnak meg - az a kedves és törődő ember maradsz, aki még oly sokat adhat a világnak. Kérlek, ezt sose feledd!
Remélem egy nap úgy tekintesz vissza erre az időszakra, hogy ekkor találtad meg valódi önmagad és elindultál egy olyan úton, mely végül elvezetett a boldogsághoz."

Köszönöm Adri, bárhol is legyél...

 ...de ennyire? Mostanában viszonylag gyakran belefutok a halálba. Persze, nem szó szerint. Hanem úgy, hogy az átlagosnál sűrűbben hallom, hogy valaki elment. Fiatalok, idősebbek. Ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy nem szabad az időmet fölösleges dolgokra, emberekre vesztegetnem. Nem láttam még mindent a világból, amit szeretnék, legtöbbször nem csak azt teszem, ami nekem jó és bár általában hallgatok a megérzéseimre, nem mindig azok szerint cselekszem. Szeretnék jól írni, nagyon jól beszélni angolul, táncolni és nagy álmom az is, hogy külföldön éljek. Egyszer azt mondták, hogy vegyem észre azokat a lehetőségeket, amik szembejönnek velem, de a legfontosabb, használjam is ki őket. Voltak időszakok az életemben, mikor nem tettem meg. Hol azért, mert féltem, hol pedig azért, mert éppen akkor mást fontosabbnak tartottam. Talán sosem tudom meg, hogy tényleg hibáztam-e, de vannak dolgok, amiket még ma is bánok. Az egyik barátnőm sokszor mondja, hogy mindennek oka van: mégpedig a sors. Nem véletlen, hogy akkor úgy döntöttem ahogy, nem véletlen, hogy más lehetőségeim is akadtak és azt választottam, amelyiket. Mostmár azonban csak bízhatok benne, hogy jól választottam.

Remélem legközelebb is jó döntést hozok és teljesebb lesz az életem. Akkor is ha néhány dologtól majd meg kell válnom...

 "Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen."

"Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak."

"Talán szeretünk szenvedni, talán belénk van programozva. Mert e nélkül talán nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják? Miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó, amikor abbahagyom."

 Más út; Új táj; Nincs tét
A szívem így nem hátrál!

Még fúj; Úgy fáj; A vad szél
Maradnom így kár!

A szívem tisztul, s újra álmot sző
Már továbblépni kész
Indul hát, Vesztettél!
Szabad szemmel halvány mérföldkő
Mi az üres ködbe vész
Te is látod, ez lettél

Vakon messze száguldunk, csak nő a távolság
Feledni így könnyebb, csak a múltam vagy már!

Kell most nekem ez a szabadesés
Súlytalan, ha a forgószélből már
Kimentett a vágy,
Elkap valaki, egy idegen kéz
Gondtalan, ha a szélvész messzebb jár
S megint tűző nap süt rám

Miért kéne hátranéznem így,
Ha tudom, szebb nap vár
A régi íz nem hat rám.
Várjunk, érzem van még annyi szín,
Mit sosem láttam még, amit eltakartál rég.

...

Beérném a felével, de most az egész kell, valami egész más...
Nem az amit ígértél, hiába kísértél, nem vagy ki velem szállt...
 

Na, most rám tört. A pánik. Amikor az ember csinál valamit, szívvel-lélekkel, szereti is azt a valamit, esetleg még meg is dícsérik érte, elismerik az nagyon jó érzés. Ám ettől függetlenül mégis előfordulhatnak olyan pillanatok, mikor egyáltalán nem biztos magában. Mikor folyton-folyvást az jár a fejében, hogy: tényleg elég jó vagyok?, biztos jó, az amit csinálok?, de legfőképpen: tetszik majd annak, akinek szánom? Nálam ez már a pánik. És mostanában csak ezek járnak kicsi buksimban. Előttem áll egy feladat, amit meg kell oldanom. Sok múlik rajta. Kis túlzással mondhatnám azt is: minden. Legalábbis a jelen helyezetben.
Nem mondom, hogy maximalista vagyok, de sosem éreztem azt, hogy eljött az a pont, mikor hátradőlhetek, mert annyira jó vagyok. Sem a táncban, sem az írásban, sem semmiben. Hiába kaptam különböző elismeréseket, mindig tudtam, van még mit tanulnom. Hisz tudjuk: jó pap holtig tanul...

De mégis úgy érzem, most szükségem van arra (vagyis az kell), hogy úgy érezzem, meg tudom csinálni, mert vagyok annyira jó. Legalábbis szeretnék. Aztán majd kiderül, hogy jól gondoltam-e... remélem igen.

... soha nem mondták, hogy ne viselkedj úgy egyes emberekkel, mintha tárgyak lennének? - kérdezte.

miért viselkednék úgy?

mert használod őket. csak addig kellenek, míg hasznukat veszed. mikor pedig épp nem kellenek félrerakod, majd később - ha szükséged van rá - megint előveszed. ezzel pedig bántod őket.

ha így lenne, azt észrevenném. nem titkolnák - mondta meggyőzően.

vagy mégis. lehet, hogy egyszerűen csak abban bíznak, legközelebb más lesz. vagy túl sokat jelentesz nekik ahhoz, hogy a szemedre hányják, kockáztatva ezzel, hogy esetleg elveszítenek. észre kellene venned, mikor bántasz másokat. persze sokkal egyszerűbb azt gondolni, hogy: nem tudom, mi baja van, ha akarja majd megmondja. de ebből látszik, hogy igazán nem is érdekelnek ezek az emberek. ott vannak, mikor szükség van rájuk, de ennyi. csak néha gondolj bele, milyen lehet használt papírzsepinek lenni érzésekkel... és reménykedj, hogy ezt te soha nem tapasztalod meg...

... megkérdeztem tőle: mit csinálsz? - mesélte a lány.
a válasz természetesen egy egyszerű semmi. ezt persze én sem hiszem el, de miért nem lehet egy kicsit bővebben? vagy mondja azt, hogy nincs kedve beszélgetni vagy mittudomén.
szívem szerint visszaírtam volna, hogy: Igen? Ha ennyi időd van, akkor ráérsz összepakolni a cuccaidat és hazaköltözni.

és őszintén: mi tart vissza tőle, hogy megtedd? - kérdeztem.

fogalmam sincs. félek, hogy nem jönne vissza...

na igen. mindig ezzel basszuk el. félünk. de mitől? elveszünk egyedül? éhenhalunk? nem kapunk levegőt? dehogynem. csak "jobb" vele boldogtalannak lenni, mint egyedül...

de áruld már el nekem, miért? miért nem vagyunk elég bátrak azt mondani, hogy elég, ennek itt most vége? miért bízunk mindig abban, hogy holnap majd jobb lesz, mikor valahol mélyen mi is nagyon jól tudjuk, hogy úgysem. tényleg jobb, ha ott van mellettünk de közben állandóan csak a baj van és már nem vagyunk boldogok? miért félünk megpróbálni egyedül boldognak lenni? miért viselünk el olyan dolgokat, amiket régebben sosem képzeltünk volna? miért gondoljuk, hogy nekünk ez kell? hogy nélküle rosszabb lenne? hiszen önmagunkban is teljes személyiséget alkotunk. aki mindenre képes, akinek családja van, barátai, tervei, céljai, álmai ésatöbbi.

talán csak így könnyebb... így magunkon kívül mást is hibáztathatunk. mert ahhoz nagyon értünk...

pedig mennyivel egyszerűbb lenne megfogadni a tanácsot, amit egyszer kaptam: keress magadnak egy rendes fiút... nem ezt érdemled!

de - már bocsánat - nekünk ők sosem kellettek...

és magunkat ismerve, ez egy darabig még így is marad...

hurrá, szép jövő elé nézünk! ...

 Én én vagyok.

Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam. 

Én rendelkezem mindenemmel – 

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes; 

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam. 

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe. 

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó.

(Virginia Satir)
 

Igen, ott voltam. :)

Röviden, tömören: HÚÚ!!

Kicsit hosszabban:

11800-as számú sajnosnemszürkenarancssárga, hanem egyszerűzöld karszalag, viszont egri ismerősök. Két napos üldözés után Lacikával való találkozás véletlenül, új fajta Mojito, kicsicsokisfánk, úúúúúúúúúúdenagyonjó koncertek, rettenetesen koszos láb, egész jó bőrszín. Napszemüveg arcra égése, kora reggel már vodkabörn ivás, megőrülős táncolás egy-egy koncerten, idén is dobókockás lánc beszerzése (persze szigorúan csak olyan, amilyen még nincs!!), óriásfotelben pihenés, meg csak úgy simán füvön fekve.

Vagyis: idén mégjobb volt, rekord dőlt, no meg egy-két külföldi a H1N1-től. Mi megúsztuk. A fesztet imádtuk, jövőre is megyünk, az élményeket feldolgozni lehetetlen (főleg a Faith No More-t - tinikorom szerelmével), elképzelni nem lehet, átélni kötelező!

Újra itthon: a KiscsillagCsücsöriKisgádzsi :)

“Ne fecséreld el életed hátralévő részét másokról való képzelgésekben, hacsak valami közhasznú célra nem vonatkoztatod gondolataidat. Bizony mondom, más kötelességed látja kárát. Mert, ha azon töröd a fejed, mit is csinál a másik ember, miért csinálja, mit beszél, mit kíván, min mesterkedik – minden ilyen megzavar és elvon téged saját vezérlő értelmed figyelmes szolgálatától. Zárj ki tehát gondolataid köréből minden ötletszerűt, minden hiábavalóságot, még inkább minden hiúságot és rosszindulatot...” 

... Ragyog a nap egy délibáb a betonút végén
Ránk figyel, Remeg a levegő 42 C, semmi baj
Mert ennyi kell
Magasba tart a kéz, nincs aki szembe néz
Merész egy stoppos az, aki elhagyott úton egyedül útra kész
De nézd! Lehet, hogy feltűnik egy verda, lehet
Hogy épp egy dzsip, lehet, hogy nem jön semmi
Majd és egyedül álllok itt
Nyakamban tábla lóg, s rajta hirdeti
"A Mennyország az úti cél", remélem arra visz
Ez az út, amin ez a pokoli szél a szemembe 
Homokot ver
Remélem látom majd azért, hogy merre van a fel!
Mi lentről jövünk! ...

Ez az én csillagom. Még jó, hogy mostanában épp ezekre van szükségem:

Herkules: bátorságot önt beléd 

Akárcsak a hős, aki legyőzi a megpróbáltatásokat, a Herkules csillag is erőt, bátorságot sugároz. Ha egyszer igazán rátalálsz önmagadra és vállalni mered legtitkosabb vágyaidat, abból környezeted is profitálni fog. A mozgékonyság lételemed, szeretnéd megváltani a világot. Eszednek és szívósságodnak hála, sikerül jelentős eredményeket elérned életed bármely területén, ha szívvel-lélekkel fogsz hozzá. A szerelemben csak akkor lelsz igazán társadra, ha olyan férfira akadsz, aki hozzád hasonló, és aki úgyszintén azért iparkodik, hogy életetek szebbé és jobbá váljék.

 

Egy újabb beszélgetés egy újabb gondolkodást, ami pedig egy újabb bejegyzést eredményezett.

Egy vállalkozás elindítása hasonló lehet, mint egy házasság vagy mint egy gyerek vállalása. Onnantól kezdve, hogy megtervezitek, előkészítitek, egészen addig míg "meg nem születik". Mikor az ember a kezébe kapja azt a bizonyos papírt, valami hasonlót érezhet (persze itt elnézést kérek minden házas és/vagy gyermekes nőtől, hogy ilyen hasonlattal élek), mint mikor kimondja az igent, vagy mikor meglátja az első gyerekét. Mert attól a perctől nem csak a saját jövőjéért lesz felelős, hanem a másik emberéért is akivel létrehozta, és természetesen magáért a cégért és annak jövőjéért is. Furcsa dolog ez. Onnantól kezdve már nincs olyan, hogy Én vagy Ő, akkor már csak a Mi létezik. Együtt kell düntenünk mindenről, meg kell beszélnünk mindent, és kompromisszumokat kell kötnünk. Élnünk kell, okosan, de együtt.

Nagyon önálló ember vagyok, akinek szüksége van a saját életére, a saját dolgaira, a szabadságára, hogy azt és akkor és úgy tegye, ahogy szeretné, ennek ellenére mégis élvezem, hogy "házasságban élő gyermekes anya" lettem. Remélem beváltja a hozzá fűzött reményeket. De ha nem, a válás itt is megoldható. Csak talán kevesebb feladással és fájdalommal jár.
Azért remélem, nem lesz benne részem...

Egyszer már kaptam egy "díjat" kicsi Csutikámtól. És most itt egy újabb. Ez annyira jó...  :)

 Feladatok:

Tedd ki a díjat a blogodra!
Linkeld be, akitől kaptad!
Nevezz meg legalább 7 blogot!
Hagyj üzenetet a díjazottaknál!

Amiket ebből elvégzek:

Kiteszem, megköszönöm Bridge-nek :), de nem nevezek meg egy blogot sem (mert nyáron lustulnak a kedvenceim, vagy áttértek a 140 (vagymennyi) karakteres oldalra), és nem is hagyok üzenetet senkinek. :P

De persze KÖSZÖNÖM SZÉPEN!! :)

Mi az első reakciód, ha reggel a tükörbe nézel?
Ezen néha az Isten sem segít.

Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?
atchoo :)

Mikor és kivel csókolóztál először?
Régen, alig ismertem, de tök menőnek tartottam. :P

Mi a kedvenc dalod jelen pillanatban?
Imogen Heap - Hide and Seek 

Kerültél már kínos helyzetbe?
Ááá, még nem elégszer :)

Mikor sírtál utoljára?
Nem vagyok sírós, nem is nagyon emlékszem. De tuti, hogy dühből volt...

Mentél már ki filmről moziban? Ha igen, mi volt az?
Nem, mert minden film megérdemli, hogy végignézzem.

Hazudtál már azért, hogy valaki jobban érezze magát?
Azért nem, hogy jobban érezze magát. Azért viszont igen, hogy egy rosszal kevesebb legyen az életében.

Ha te egy Heroes szereplő lennél, mi lenne a te erőd?
Nem nézem.  De sokszor érzem magam szexésnyújorkos Carrie Bradshawnak. :)

Mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban?
Pisztolyok és autók.

VÁLASSZ!

Kávé vagy tea?
Tea. Egerben, a lányokkal, beszélgetés közben. Narancsos-fahéjas. 

Vígjáték vagy horror?
Inkább a horror. De néha kell a vígjáték is. 

Gyorskaja vagy a mama főztje?
Mindkettő. Lustaságtól függ. :P 

Harc vagy béke?
Attól függ kivel. Van, akivel szeretek harcolni. :) Egyébként worldpeace.

Bulizás vagy otthon ülés?
Mikor mi. Mindkettőt imádom.

FEJEZD BE A MONDATOKAT!

Néha mindennél jobban vágyom arra, hogy... minden rendben legyen. Vagy egy kis időre megszűnjek létezni.

Ha szomorú vagyok vágyom arra, hogy... mellettem legyen az Ő.

Semmi pénzért sem... hagynám el a családomat, a kutyámat és az igazi barátaimat. 

A zene számomra... MINDEN!!!

Vannak érdekes párhuzamok életek és filmek között...

Aki erre jár hébe-hóba, vagy ismer, az tisztában van vele, nem sok csajos dolog van az életemben. Ez az egyik: nagy Szex és New York rajongó vagyok. Minél többször nézem, annál több párhuzamot találok a környezetemben élő emberekkel és helyzetekkel kapcsolatban. Egy példa:

Ott van Carrie, a nagyvárosi újságíró lány, aki egy véletlennek köszönhetően belebotlik Mr. Bigbe. Alakulnak köztük a dolgok, de valahogy sosem sikerül igazán semmi, mert a pasi nem képes magát elkötelezni. Éveken át "harcolnak" egymással, igazi se veled-se nélküled kapcsolatban. Eltűnnek, feltűnnek egymás életében. Amikor Carrie próbál meg mással boldog lenni, Big jelenik meg és nem hagyja, mikor pedig a pasi közli, hogy megnősül, azt Carrie nem tudja elviselni. Rengetegszer megbeszélik, hogy barátok lesznek, de valamiért sosem sikerül. Hisz' mindenki tudja, soha nem is voltak és soha nem is lesznek barátok.
Nem tudnak egymás nélkül létezni. De Carrie hiába szereti Biget (és talán a pasi is őt), Big mégis képtelen a kapcsolatra. Legalábbis vele. És ez így megy 6 éven keresztül.

Egy filmben ez elég "mókás" így, de ha valaki a való életben éli meg ugyanezt, talán annyira már nem is "vicces".

Nem írom le mi a történet vége, mert D. óta tudjuk: "Ez nem a Walt Disney. Ez az élet!" Ami sokszor nem hepienddel végződik...

Lehet szexi valaki talpig felöltözve, kicsit sem dögös ruhában is? Úgy tűnik, igen. Legalábbis én a minap megkaptam. Kérdőn néztem az illetőre, aki ezt mondta. Miért is?? A választ megkaptam: nem azon múlik, hogy mi van rajtad, hanem ahogy érzed magad. Ha elhiszed magadról, hogy jól nézel ki, ezt mások is észreveszik.

Ekkor jutott eszembe egy régi, egri nap, mikor vizes hajjal, kinyúlt pólóban mentem le az egyik haveromhoz dumálni. Akkor ugyanezt mondta. Nem értettem. Sosem tartottam magam jónőnek, főleg nem szexinek. Választ akkor is kaptam:
vizes haj + kinyúlt póló = szexi. :)

De persze ez csak egy dolog - mondta. Hiába nem gondolom magamról, hogy úristenmilyenjólnézekki, a magabiztosság és az, hogy jól érzem magam a bőrömben látszik. És ez elég... Mire nem jók a fiú barátok. ;)

- Hogyan tolat a méhecske?
- ???
- Müz-müz

:):):):)